kyrgyzhoney.kg

Arany János Letészem A Lantot

March 9, 2022

Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...? Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy Oh lelkem ifjusága! 1850

Arany jános leteszem a lanctot

A 5. strófa tanúsága szerint az volt az álmuk, hogy rájuk a költői hírnév, megbecsülés és a halhatatlanság vár, a nemzetre pedig boldog jövő (ezek a motívumok akár Petőfi Nemzeti dal ának utolsó versszakát is eszünkbe juttathatják): Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Ez az álom azonban szertefoszlott, Arany keserűen legyintve szögezi le: " Mind hiába! " És jön a refrén, amely emlékeztet a sivár valóságra és könyörtelenül kijózanít, ezáltal érzelmi-hangulati feszültséget kelt. A 6. strófa a jelenbeli élményt összegzi képileg: a kiábrándító és céltalan jelent ábrázolják a temetői látomás szóképei: a kísértet, a szemfedél, a pusztába kiáltott szó. Most… árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után…? Hímzett, virágos szemfedél…? Szó, mely kiált a pusztaságba…? Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! A strófát indító időhatározó-szónak ("Most") kiemelt helyzete van.

Babel Web Anthology :: Arany János: Letészem a lantot

Visegrad Literature :: Arany János: Letészem a lantot

Arany János: Letészem a lantot (elemzés) | Erinna

Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon...

Műfaja

  1. Kalkulátorok, percentilisek
  2. Sem a tuzolto mesek magyarul teljes
  3. Arany jános letészem a lantot műfaja
  4. Kiszivárgott a Samsung Galaxy Note 9 ára
  5. Hvg friss hírek percről percre
  6. Arany jános letészem a lantot elemzés

Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Arany János: Letészem a lantot

Letészem a lantot (Hungarian) Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget.

Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon... Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Most... árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után...? Hímzett, virágos szemfedél...? Szó, mely kiált a pusztaságba...? Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy Oh lelkem ifjusága! 1850 Source of the quotation Ich lege meine Laute nieder (German) Ich lege meine Laute nieder, stumm ruhe sie in Zukunft hier. Ich bin nicht mehr, der ich gewesen, mein beßres Ich erstarb in mir. Ein falsches Licht ist nur das Feuer, die Wärme schwand, verschwelte ganz... Wohin bist du entflohn, entschwunden, du meiner Seele Jugendglanz? Es lächelte ein andrer Himmel, die Erde war in Samt gehüllt, aus jedem Strauch drang Vogeljubel, als diesen Mund Musik erfüllt.

Síkváltást jelez: innentől (vagyis az utolsó két versszakban) a költő mostani, jelenbeli költészetét minősíti. Figyeljük meg, milyen sokszor él a hármas ponttal: … Ez az elhaló, csüggedő hangot jelöli. Ezek a tétova kérdések irányvesztettséget, kiábrándultságot jeleznek, és egyelőre válasz nélkül maradnak. Mivel saját költészetének is a Petőfi-féle közösségi lírához hasonló vonásait tartja értékesnek, és mivel ez a közösségi líra már értelmét vesztette és nem lehet művelni, Arany azt kérdezi magától, mit ér az a líra, amit még művelni tud. Nem lát mostani verseiben maradandó értéket, ironikusan közelít hozzájuk. Múltbeli verseinek nagyszerűségéhez képest a jelenlegi verseit élettelennek, kísértetszerűnek látja. Ezt jól érzékelhetjük abból, hogy mostani költészetét a halál képeivel kapcsolja össze. A "hímzett virágos szemfödél" oximoron akár ennek a Letészem a lantot című versnek a metaforája is lehet, hiszen ez a vers ellentmondásos módon azért jött létre, hogy az elhallgatást deklarálja.

Letészem a lantot (Magyar) Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, művészi gonddal Függött a lantos ujjain; - Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon...

H�mzett, vir�gos szemfed�l...? Sz�, mely ki�lt a pusztas�gba...? Let�szem a lantot. Neh�z az. Kit �rdekelne m�r a dal. Ki �rvend fonnyad� vir�gnak, Miut�n a t�rzs�k kihal: Ha a fa �lte megszakad, Egy percig �li t�l vir�ga. Oda vagy, �rzem, oda vagy (1850. m�rc. 19. ) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv Jegyzetek 353. lant: Anakre�n �ta a k�lt�i hivat�s jelk�pe. A g�r�g k�lt�t�l Arany ford�tott is. 354. reves: korhadt. 355. Bar�ti szem: utal�s Pet�fire.

arany jános letészem a lantot elemzése